|
naszóval.
nem tudom mit csinálunk másképpen mint a regularban, de kurva jók vagyunk.
most kezd igazán beérni Lombardi terve.
Végy egy jó kapust - kettő is van, done!
rakj össze egy jó védelmet - done! ("hello, Mr Doughty, nice to see You playing again like a Norris trophy candidate")
a csatársorba rakj össze egy csapat benga állatot, akik tudnak korizni is és nincs fakezük. aztán használd ki a fizikai fölényt - DONE!
Suttert alapjában véve elhibázott döntésnek vettem, de nagyon szépen rámcáfolt. a játékunk jellege védelmet, illetve a védekező felfogást tekintve nem változott. elől viszont sokkal szabadabban mozognak a srácok és sokkal jobban használják ki a helyzeteket.
Ráadásul Carter és Richards mindig képes valami váratlant húzni. Carter hihetetlenül ütemtelenül lő, bárhonnan, bármikor. teljesen kiszámíthatatlan, folyamatos figyelmet követel meg az ellentől, Richards már másodjára lőtt a po-ban cimballomszögből, még talán a vonal mögül is. a sztori ugyanaz, PP, lent van a sarokban, szépen húzódik lassan befele, de gondosan a vonal mögött van, ezért senki nem lép ki rá, a kapus is inkább befele figyel, majd elindítja a pakkot befele, kapus elmozdul beadásra, de akkor veszi észre, hogy konkrétan a mamutra lőtte, onnan pedig befele megy...
a Blues az első meccsen vezetett az első harmadban vagy 10 percet. azóta még csak vezetni se vezettek. ezt nevezem domináns fölénynek.
Hitchcock nyilatkozta, hogy azt csináljuk ellenük, amit ők szoktak az ellenfeleikkel szemben.
jóóóóóók vagyunk. egy olyan szezon végén, amiről egyáltalán nem gondoltuk, hogy áttörést hozhat, erre itt állunk egy meccsre (3-0-ás vezetésnél) a nyugati döntőtől.
jó most kings fannak lenni! :)
megérte várni :)
|
